Használt szoftverek jogi helyzete az Európai Unióban
Az Európai Bíróság C-128/11. számú döntése (2012. július 3.) világosan kimondja: szoftverek értékesítése akkor is jogszerű, ha az nem fizikai adathordozón (például CD-n vagy DVD-n), hanem elektronikus úton történik. Ez azt jelenti, hogy a licenckulcsok digitálisan is továbbadhatók, és a fel nem használt vagy használt szoftverlicencek eladása szintén megengedett – függetlenül attól, hogy azok COA matricán, fizikai lemezen vagy elektronikus formában állnak rendelkezésre.
A szoftvergyártó szerzői joga kimerül, amikor első alkalommal forgalomba hozza a szoftvert. Ez a „jogkimerülés” elve alapján azt jelenti, hogy a gyártó nem akadályozhatja meg a licencek továbbértékesítését – beleértve az OEM, Retail, Volume vagy az internetről letöltött (ESD) változatokat is.
A jogkimerülés elve és annak következményei
A 2009/24/EK irányelv 5. cikk (1) bekezdése kimondja: ha valaki jogszerűen megszerezte a szoftvert, annak működtetéséhez szükséges másolatot készíthet – akár hibajavítás céljából is –, még akkor is, ha erről külön szerződés nem szól.
A szoftver példányának másodlagos eladása esetén – ha az első vevő jogszerűen és időkorlátozás nélkül kapta meg a használat jogát – az új tulajdonos is „jogszerű megszerzőnek” számít. Ez alapján ő is élhet a használati és többszörözési joggal.
Mit nevezünk használt (second-hand) szoftvernek?
Használt vagy „re-marketing” szoftverlicencnek tekinthető minden olyan felhasználói jogosultság, amely nem közvetlenül a gyártótól, hanem egy korábbi végfelhasználótól származik. Ilyen licencek jellemzően:
vállalati felszámolásokból,
telephelybezárásokból,
lecserélt vagy leselejtezett gépekből származnak,
vagy új szoftver vásárlása miatt váltak feleslegessé.
Még akkor is jogszerű a továbbértékesítésük, ha az EULA (licencszerződés) ezt kifejezetten tiltja, vagy ha az adott szoftvert a felhasználó az internetről töltötte le.
A Német Szövetségi Bíróság (BGH) állásfoglalása
A BGH 2014. december 11-i döntése megerősíti, hogy:
A Volume (tömeges) licencek is szabadon értékesíthetők, ha az eredeti felhasználó az adott példányokat használhatatlanná tette (például törölte), vagy sosem használta fel azokat.
A szoftver továbbértékesítéséhez nem szükséges fizikai adathordozó; elegendő, ha az új vásárló letölti azt a gyártó hivatalos oldaláról.
A döntés hangsúlyozza: nincs objektív alapja annak, hogy a gyártók jogi vagy kártérítési igénnyel lépjenek fel a használt szoftverek továbbértékesítése ellen. Pénzügyi veszteségüket nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani.
A használt licencek értéke
A használt szoftverlicencek teljes értékűek: ugyanazokat a jogosultságokat biztosítják, mint az új licencek. A szoftver működése, használata, frissíthetősége nem különbözik az új termékekétől.
Alkalmazott uniós és hazai jogszabályok
A fentiek alapjául szolgáló jogi szabályozás:
Európai Bíróság döntése: C-128/11. sz. ítélet (2012)
2009/24/EK irányelv: a számítógépi programok jogi védelméről
2001/29/EK irányelv: a szerzői joghoz kapcsolódó jogokról
910/2014/EU rendelet és a 137/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet: digitális hitelesítésről
1/2018. (VI. 29.) ITM rendelet: digitális archiválás szabályairól
A Bíróság végső döntései
A Bíróság 2012-es ítéletében kimondta:
A szoftver példányának továbbértékesítése akkor is megengedett, ha az internetről történt letöltés útján történt, feltéve, hogy a jogtulajdonos gazdasági ellenérték fejében határozatlan időre használati jogot adott.
Az ilyen licencek új tulajdonosai a 2009/24/EK irányelv szerint jogszerű megszerzőknek minősülnek, és így élhetnek a szoftver rendeltetésszerű használatához szükséges jogokkal.
